Blogolj!
2016.03.14.

Egy kommunista rezsim elvette a gyerekkorom és fiatal felnőtt életem egy részét. A kétszínű boldogság érzetét adva.

Emlékszem a március 15-ei ünnepek hamis énekére és lesütött szemű megemlékezéseire.

A kokárda tiltott dolog volt, de közben hangosan éltették a márciusi ifjak boldog szabadság vágyát.

Minden iskolai ünnepen igyekeztek kisebbíteni az akkori események világrengető és óriási hatását.

Azok a fiatalok akkor már egy demokratikus álomvilágban éltek és készek voltak ezért az életüket áldozni.

De a gyerekkorom kommunistái álszent és megengedő megemlékezései, kínkeserves mosolyok mögött lapulva féltek ettől a szabadságvágytól.

Rettegve figyelték az emberek reakcióit a Nemzeti dal szavalása közben, mintha attól félnének, hogy azok az események azonnal és újra megismétlődhetnének.

A megemlékezések közben, amikor a szabadságharc leverésének emlékeit idéztük fel, akkor a jó pártkatonák egy könnyet morzsoltak el az arcukon.

Álszent és hazug könnyek peregtek le a mély együttérzés látszólagos fájdalmával küszködve, miközben magukban ujjongva gondoltak az áldozatok felesleges és hiábavaló halálára.

Számunkra – a normálisnak gondolt embereknek – megfoghatatlan volt a szabadságharc áldozatkészsége, mert az elbutított és hazugságokkal tömött agyunk nem értette, hogy az esetleges hiábavaló halál hogyan segíthetne rajtunk.

De most már megértettük és megértjük az áldozatok hazaszeretetét és szabadságvágyát.

A haláluk nem volt hiába való!

Többet nem hiszünk a hazug vörös könnyeknek.

Címkék: arcunk, könnyek, vörös
2016.01.26.

Trianon óta egész Magyarország és az összes magyar lakta területek azon kesereg, hogy egy igazságtalan döntés végén egy csonka és csökevényes testbe zárták a népünket.

Ez a csökevényes test sajnos így marad, ha tetszik, ha nem.

De most a világ és főleg Európa eseményei – migránsok beözönlésével – egy másik irányba terelik Magyarországot.

Van végre egy olyan miniszterelnökünk, aki a kesergés helyett cselekedni kezdett és felvette a kesztyűt.

Merkel döntése – migránsok bejövetele – Soros és Európa aljas támadásai ellenére is.

Ezekben az iránytalan és kilátástalan időkben megpróbál irányt mutatni a magyaroknak és egész Európának.

Ha nem is hangoztatja, de érzi, hogy az Európai Unió nem kezel minket teljes jogú tagként.

Lekezelő és megzsarolható piti népnek gondolnak minket.

Egy olyan népnek, amely Trianon után, ha a tükörbe néz, akkor egy elvesztett arcot lát.

Pedig ennek a népnek és az egész lenézett kelet-európai régiónak van jövője.

De ezt a jövőt valahol valakinek el kell kezdeni építeni.

Amikor Európa összeomlik – és most ez néz ki a legvalószínűbbnek – akkor kell, hogy legyen alternatíva.

Magyarországnak van.

Ez lesz az a pillanat, amikor újra belenézhetünk a tükörbe és megláthatjuk az elvesztett arcunkat.

Ezeket a cikkeket olvastad már?